Django Wexler amerikai fantasy író, aki szoftverfejlesztő mérnökként a mesterséges intelligencia kutatásával és programnyelvekkel kezdte pályafutását, majd az Árnyháborúk című sorozatának sikere után lett főállású író. A fantasy-n belül többféle alzsánerben és korosztálynak ír. Az Árnyháborúk fintlock vagy military fantasy, a The Forbidden Library és a The Wells of Sorcery sorozatai az ifjabb közönségnek szól, míg a legújabb regénye, az Ashes of the Sun vérbeli epikus fantasy.

A Főnix Astra könyvek között december végén megjelent az Árnyháborúk ötödik kötete, A pokoli zászlóalj, ennek apropóján Django Wexlert a regénysorozatról és a hobbijairól faggattuk.

Kövess minket az ASTRA. Fantasztikus irodalom Facebook csoportban!

Hogyan kezdtél neki az Árnyháborúk ötkötetes sorozatának?

DW: A sorozat fokozatosan alakult-formálódott, ahogy írtam. Kezdeben csak annyit tudtam, hogy bizonyos dolgok elengedhetetlenek egy efféle politikai-katonai történet működéséhez, és hogy ehhez a mágiának egy speciális formájára van szükségem. Minden más ebből nőtt ki. Gyakorlatilag az elején rajzoltam egy hatalmas térképet, ami elég nagyléptékű volt, és fokozatosan adtam hozzá a részleteket, ahogy haladtam a történettel. 

A regénysorozatod az ipari forradalom időszakához nyúl vissza, azt veszi alapul. Mi ragadott meg ebben a korban?

DW: Tetszett a gondolat, hogy valós történelmi kort gondoljak újra fantasy keretben, de a hagyományos megoldás, a 12-13. századi Anglia valahogy túlságosan elcsépeltnek tűnt. George R. R. Martin mindent kihozott ebből a Tűz és jég dalában, és nem akartam végigmenni én is ugyanezen az úton. Aztán olvastam David Chandler könyvét Napóleon hadjáratairól, és azt gondoltam, ebből micsoda fantasyt lehetne írni. Ez adta az ötletet a sorozathoz.

Egy interjúban úgy fogalmaztál, hogy Janust magáról Napóleonról mintáztad? Más karakterek mögött is felismerhetünk történelmi személyeket?  

DW: Míg az országok nagyjából megfeleltethetőek a való világ korabeli földrajzának (Murnsk Oroszország, Hamvelt Ausztria vagy Poroszoroszág, Borel Nagy-Britannia), csak néhány karakternek van valós történelmi mintája. A legnyilvánvalóbb Dorsay, aki nagyjából Wellington szerepét tölti be. Rajta kívül a szereplőket több létező történelmi személyből gyúrtam össze.

Django Wexler Árnyháborúk sorozatának kötetei akciósan megvásárolhatóak a kiadó webáruházában.

Mennyire dolgoztad ki a regények világának nyelvét? Meg lehet tanulni a khandarait, ahogy mondjuk az elfek vagy a klingonok nyelvét?

DW: Én nem vagyok nyelvész, mint Tolkien volt. Rengeteg jegyzetet készítettem, hogy a nyelvek következetesek és egységesek legyenek a regényekben, szóval nem blabla az egész. Ugyanakkor csak annyira dolgoztam ki őket, amennyire feltétlenül szükséges volt, őszintén bevallva, csak egy picike nyelvtant és pár szót találtam ki.

Kezdettől öt kötetet terveztél, vagy a történet önállósította magát és csak nem akart véget érni?

DW: Amikor befejeztem az Az Ezer Nevet, még úgy terveztem, hogy az Árnyháborúk trilógia lesz. Aztán az ügynököm megkért, hogy készítsem el a teljes sorozat vázlatát, mielőtt megkeresi vele a kiadókat. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy három könyv nem elég elmesélni a történetet, amit akarok. Ekkor írtam át ötkötetesre, és ahhoz már tartottam is magam!

Hogyan telt ez az őrült év? Dolgozol most valamin?

DW: Ez az év valóban őrült. Ám az én életem nem változott meg túlságosan, mivel főállásban írok, és eddig is otthon dolgoztam. Most épp az új sorozatomat írom, amelynek az első része, az Ashes of Sun júliusban jelent meg, és a folytatást jövő júliusra tervezem, az utolsó kötetét pedig 2021 nyarára. Eközben a Wells of Socrery sorozat utolsó kötete, a Siege of RAge and Ruin is megjelenik januárban, szóval szorgalmasan dolgozom. 

Az írás mellett a kedvenc szabadidős tevékenységed a makettezés, miket készítesz?

DW: A teljes Warmachine megvan miniatűrben, és gyűjtöm az X-szárnyúakat, de sajnos odáig sosem jutok, hogy játsszak is velük – főleg nem mostanában. A szabadidőmben, ha játékról van szó, inkább a videójátékokat vagy a hagyományos társasokat részesítem előnyben. Az utóbbi időben rengeteget játszottam HADES nevű videójátékkal, illetve a Homályrév nevű taktikai harci társassal.

X-szárnyúak? Ezek szerint nagy Csillagok háborúja rajongó vagy?

DW: Egyértelműen! Jobban rajongok érte, mint bármelyik más franchise-ért. Annyira meg vagyok őrülve érte, hogy írtam világában játszódó történetet is. (a From a Certain Point of View: The Empire Strikes Back című kötetben jelent meg, amelyet a Birodalom visszavág évfordulójára adtak ki – a szerk.). TIE Fighter pilótákról szól, mert szerintem elég méltatlanul bánnak velük a filmekben. De erről többet nem mondhatok, aki teheti, olvassa el!

Mi van most az éjjeliszekrényeden, mit olvasol lazításképp?

DW: Most épp nagy élvezettem falom Joe Abercrombie The Trouble with Peace című regényét, ami az Age of Madness sorozat második kötete. Kezdettől olvasom a könyveit, és még sosem okoztak csalódást.

Köszönjük a beszélgetést.

Fantasy regények és makettek között – Interjú Django Wexlerrel
Cimke: