Japán egyike a kevés nagy szerelmeimnek – Villáminterjú Anamaria Borlannal

Emlékszel az első történetre, amit valaha olvastál, és az elsőre, amit valaha írtál?

A. B.: Az első történet, amit a gyermekkori meséken kívül olvastam (amelyek egyébként szintén fantasztikusak, sőt, a tudományos vagy áltudományos fantasztikum világához is kötődnek), egy rövid sci-fi írás volt egy vékony füzetkéből, valami külföldi szerző művének fordítása. Ekkor még csak ötödik osztályos voltam, de ahogy olvastam, azonnal úgy éreztem, hogy otthon vagyok abban az univerzumban, és ettől kezdve szenvedélyesen kerestem könyvesboltban, újságárusnál vagy a könyvtárban minden olyan könyvet vagy folyóiratot, amely sci-fi történeteket tartalmazott. Szintén ötödik osztályban írtam meg az első történetemet (inkább regénynek nevezhetném, hiszen tucatnyi füzetet töltöttem meg vele), és az írás azóta sem hagytam abba. Sok ilyen teleírt füzetet meg is őriztem, mint az első irodalmi próbálkozásaim emlékeit, ezek ma újraolvasva nosztalgiát ébresztenek bennem és mosolyt csalnak az arcomra. E kezdetek nélkül valószínűleg nem találtam volna meg a saját alkotói utamat.

A Sárkány – Kék szárnyak egy mai japán tinédzsert köt össze egy viktoriánus kori brit grófnővel. Mi inspirált arra, hogy összeolvaszd ezt a két, időben és kultúrájában is távoli világot?

A. B.: Japán különleges helyet foglal el a szívemben, egyike a kevés nagy szerelmeimnek. Épp csak elkezdtem az ötödik osztályt (úgy látszik ez egy nagyon fontos év volt), amikor a születésnapomra kaptam egy gyönyörű albumot Japánról. Azonnal rabul ejtett a szigetek finom harmóniája, a kultúra titokzatossága, az ország múltja, amely összefonódott a legendákkal, szamurájokkal, harcművészetekkel, háborúkkal, gésákkal és sárkányokkal. Ez a felfedezés olthatatlan kíváncsiságot ébresztett bennem: meg akartam ismerni a japán kultúra titkait, amely annyira más, mint az enyém, é ós ettől kezdve mágnesként vonzotta a képzeletemet. A világ másik felén, Japán ellenpólusaként, ott van Nagy-Britannia, egy másik szigetország, amely szintén csodálatos múlttal rendelkezik: királyok és királynők uralták, hatalmi harcok formálták, az angol józanság és írók lenyűgöző bősége jellemzi. Elbűvöltek a titokzatos nyelvjárások – a walesi, a skót, az ír –, és a különböző brit akcentusok, amelyek mindmáig örömet szereznek nekem, ha hallom őket. Világéletemben vonzott minden, a lovagok és sárkányok küzdelméről szóló legenda, a druidák rejtélyes kultúrája, valamint az ősi kastélyok és a történelem által kísértett tájak hangulata. Japán és Nagy-Britannia – pontosabban az Egyesült Királyság – bár első pillantásra két ellentétes világ, mégis számos dolog köti össze őket. Mély ellentéteik nem kioltják, hanem inkább kiemelik azokat a részleteket, amelyek közel hozzák őket egymáshoz: mindkettő sziget, ősi múlttal, szilárd hagyományokkal, sajátos szigetországi szellemiséggel, valamint különleges vonzódással a legendák és a misztikum iránt. Így, bár kulturális sajátosságaik megkülönböztetik őket, a két világ visszatükrözi egymást – ez ihlette, hogy a regényemben összehozzam őket.

Az írásodat aprólékos részletezéséért, élénk hangulatáért és erős japán kulturális szimbolikájáért dicsérik. Hogyan merülsz el a japán kultúrában? Hogyan végezted a kutatást? Jártál már Japánban?

A. B.: Nap mint nap érzem, hogy minden oldal kihívás elé állít: tökéletesíteni a stílusomat, tisztázni a gondolataimat, és árnyalt módon közvetíteni örömet és bánatot. Arra törekszem, hogy átadjam az olvasóknak azt az érzést, amely engem elkísért az írás során, akár örömet okoz, akár esetleg felháborodást vált ki. Hogy hogyan végeztem a kutatást? Ötödikes korom óta lenyűgöző gyűjteményt halmoztam fel albumokból és japán regényekből, olvasok mangát, nézek animét, szeretem, a japán színházat, mint a Nôh, Bunraku és Kabuki, mert mindegyik saját stílussal rendelkezik, a téma, a díszlet, a jelmezek és az előadástechnika mindig más, a hangsúly a táncon, a lépéseken, a mimikán és az érzelmeken van. Kis, szimbolikus tárgyakat is gyűjtök, amelyek különleges jelentéssel bírnak számomra. Van egy különleges japán baráti köröm is, akik időről időre meglátogatnak és akkor sokat beszélgetünk. Egyébként alaposan és szenvedéllyel kutatok, néha hónapokat szánok egyetlen fejezetre, csupán azért, hogy hitelesen közvetítsem a kulturális részleteket. Mindezen források, az olvasmányok és gondosan gyűjtött tárgyak váltak azzá a képzelet- és tudástárrá, amely táplálja az írásomat. Érdekes módon Japánban még nem jártam, és néha bevillan a gondolat, hogy mindezek után talán csalódnék. Máskor mélyen hiszem, hogy a valóság messze felülmúlná a képzeletemet.

Mint a brassói Antares Science-Fiction & Fantasy Klub alapítója és tiszteletbeli elnöke, milyen programokat és tevékenységeket szervezel?

A. B.: Az Antares Klubot 1981-ben alapították Brassóban, első díszvendégünk a román űrhajós, Dumitru-Dorin Prunariu volt. Azóta a klub több generációnyi fiatal SF&F-rajongót támogatott, akikből mára elismert írók váltak. Heti találkozóinkon könyvekről, sci-fi és fantasy témákról beszélgetünk, rendezünk író- és könyvbemutatókat, képregénykiállításokat, íróversenyeket, kreatív írási és rajzolási workshopokat, filmvetítéseket és tudósokkal, írókkal való találkozókat. Részt vettem hazai és nemzetközi rendezvényeken is: kreatív írás táborokban, több nemzetközi SF konferencián, mint a magyar kollégákkal közösen rendezett Város és a Csillagok Nagyváradon, a SCIEFEST Brassóban, a SRSFF Nemzeti Kollokvium Bukarestben, a Râșnov Science Fiction Fesztiválon, sőt a Magyarországra a nagykamarási SZEFANTOR sci-fi és fantasy táborba is eljutottam. A klubbal aktívan részt veszünk román SF&F szerzők könyvbemutatóin, de különlegesebb projektjeink is vannak, például diákantológiák vagy vakoknak és gyengénlátóknak kiadott sci-fi és fantasy történetek. Az AntareSFest a klub évente megrendezett nemzetközi fesztiválja, ahol írók, kritikusok, vizuális művészek, tudósok és rajongók találkoznak, a sci-fi és fantasy kultúra népszerűsítése céljából. Az esemény ösztönzi az olvasást, a kreativitást, az írás bátorságát, valamint a publikálási lehetőségeket nyújt diákok és felnőttek számára egyaránt.

Amikor épp nem írsz, vagy nem merülsz el a sci-fi és fantasy világában, mivel szeretsz foglalkozni? Megosztanál néhány hobbidat vagy tevékenységedet, ami inspirál vagy feltölt?

A. B.: Általában írok, olvasok és filmeket nézek. Írás közben zenét hallgatok, elsősorban szimfonikus zenét, jazzt, és természetesen rockot is. Szenvedélyem a hagyományos román hímzés, ezt általában akkor csinálom, amikor elmélyülten gondolkozom egy történet témáján vagy a karaktereket találom ki. Három éve új taggal bővült a családunk, egy unokával, akivel játszom, rajzolunk, a színeket és az ábécét tanuljuk, rövid kirándulásokra megyünk, és természetesen mesélek neki a világegyetemről, a csillagokról, égitestekről, és arról, hogyan lehet eljutni oda. Egyelőre a képzeletünk szárnyán, de talán egy nap valóra válik az álom, hogy lábunkat egy másik bolygóra tegyük.

Köszönjük a beszélgetést.

Anamaria Borlan regénye az Élő Irodalom projekt keretein belül az Európai Unió támogatásával jelent meg.