A kedvesség egy nagyon alulértékelt tulajdonság – Interjú Nicki Thorntonnal

A magyar olvasók most találkoznak először Seth Seppivel. Mit mondana nekik, ha néhány mondatban kellene mesélnie az Utolsó Esély Hotel világáról?

N.T.: Nagyon izgatott vagyok, hogy a magyar olvasók is ellátogatnak az Utolsó Esély Hotelbe, és megismerkednek Seth Seppivel. Seth arról álmodik, hogy egyszer sikerül elhagynia ezt a különös, világvégi helyet, és híres séf lesz, akárcsak az apja. Amikor a hotel hirtelen megtelik vendégekkel, Seth úgy érzi, eljött az alkalom, hogy megváltozzon az élete. És meg is változik, csakhogy egészen rendkívüli és váratlan módokon – és nem minden változás jó!

A regény egy szórakoztató és hihetetlen helyzetből indul: egy titokzatos hotel, furcsa vendégek, ünnepi vacsora és egy gyilkosság. Mi volt az első szikra, amiből megszületett a történet? A hotel, Seth karaktere, a gyilkosság vagy valami egészen más?

N. T.: Az erdő közepén, nem messze attól a helytől, ahol lakom, áll egy romos ház. Ez rengeteg kérdést vetett fel bennem. Miért épít valaki pont oda házat? Ki akarna ott élni? Valaki, aki bujkál a világ elől? Valaki, akinek titkai vannak? Ez a ház befészkelte magát a képzeletembe, és ez adta az alapját a regénynek. Biztos vagyok benne, hogy a régi épületek hordoznak valamit azoknak az embereknek a szelleméből, akik ott éltek. Boldog otthon volt? Történt ott valami szomorú? Milyen történeteket próbálhat elmesélni nekünk egy épület? Ezek nagyszerű kérdések egy mesélő számára.

Seth első pillantásra nem tipikus hős: a hotelben alig vesznek róla tudomást, alábecsülik, és a konyhában mindenféle aljamunkát végeztetnek vele. Miért egy ilyen karakter kerül egy mágikus gyilkosság középpontjába?

N. T.: Mindig vonzottak azok a történetek, amelyek hétköznapi emberekről szólnak, akiket nem becsülnek sokra, de rendkívüli helyzetekbe kerülnek, és ekkor fedezik fel a valódi értéküket. Szeretek olyan szereplőkről olvasni, akik fejlődnek és változnak, és akik előtt izgalmas jövő áll. Sethben sok érték rejlik, például rendkívül kitartó és kedves az emberekkel. Szerintem ez utóbbi egy nagyon alulértékelt tulajdonság.

Az étel és az evés a könyvben sokkal több, mint egyszerű háttérelem, a főzés fontos része a történetnek. Mi adta az ötletet, hogy a főszereplő fiú szakács álmokat dédelgessen?

N. T.: Amikor a saját fiaimat tanítottam főzni, teljesen lenyűgözte őket, hogy hogyan lehet különféle nyers hozzávalókat megvenni, összekeverni, megfőzni vagy megsütni, és az eredmény gyakran egészen más, mint amire számítunk. Ez ráébresztett, hogy a főzés olyan, mint egy kis rejtély.

Mielőtt írni kezdett, sok éven át a saját könyvesboltját vezette. Volt egy bizonyos pillanat, találkozás egy olvasóval, vagy valamilyen élmény azokból az évekből, amikor arra gondolt: „Én is történeteket akarok írni”?

N. T.: Imádok könyvesboltban dolgozni, főleg azt a varázslatos pillanatot szeretem, amikor az ember megpróbálja a megfelelő könyvet ajánlani a megfelelő olvasóknak. A legcsodálatosabb, amikor sikerül olyan könyvet találnom, ami egy nem olvasó gyerekből olvasót csinál. Egy idő után eszembe jutott, hogy én is szeretnék ilyen könyveket írni. Olyanokat, amelyek könnyen olvashatók, lapozásra késztetnek, tele vannak csodákkal, de közben összetettek: vannak benne fordulatok, megoldandó rejtélyek, és a végén olyan szereplő diadalmaskodik, akinek sok nehézségen kellett felülkerekednie.

Írt már rejtélyes történeteket fiatalabb olvasóknak, és írt krimit felnőtteknek is. Miben más rejtélyes gyilkosságról írni gyerekeknek, és mit gondol, mit élveznek különösen a fiatal olvasók a nyomozásban?

N. T.: Új kihívás elé állítottam magam, amikor felnőtteknek kezdtem krimit írni. Időbe telt, mire rájöttem, hogy a gyerekeknek és a felnőtteknek szóló írás között több a hasonlóság, mint a különbség. Szerintem minden korosztály olvasói szeretik a rejtélyeket, a nyomokat, a titkokat és a nyomozásokat, mert egyszerre jelentenek kihívást és szórakozást. Szeretem felépíteni a nyomokat és a nagy leleplezéseket, élvezem végiggondolni, milyen élmény lesz az olvasónak, amikor egy-egy fordulathoz ér. És azt hiszem, az összes történetemben ugyanaz a gondolat jelenik meg: minden emberben megvan az erő, hogy egy kicsit jobbá tegye a világot.

Köszönjük a beszélgetést.