Ismerjétek meg jobban Veszela Flamburari bolgár írónőt, a Mina, mágia és a fehér fiola című tíz-tizenhárom éves korosztálynak szóló fantasztikus kalandregény szerzőjét.
Emlékszel, mi volt az első történet, amit olvastál és írtál?
V.F.: Nincs emlékem arról, mikor kezdtem olvasni. Biztosan nagyon-nagyon fiatal voltam, és ezért nem emlékszem az első könyvekre, amiket egyedül olvastam. Mindig szerettem a nagy írók regényeit és drámáit, és szeretem nézegetni a képeket a gyerekkönyvekben. Azt gondolom, a borító és az illusztrációk nagyon fontosak, különösen élvezem nézegetni a nagy grafikusok munkáit.
Az első mesémet hat-hét éves koromban találtam ki. Kimentem az utcánkba, és elmeséltem a többi gyereknek (akkoriban még az utcán játszottunk). Helyesnek tűnt megosztani velük, mert a történet a mi két utcai bandánkról szólt, és azt akartam, hogy ők is ismerjék meg. A bandám „ellenségeinek” hallaniuk kellett, hogyan változtak sárbékává, és hogyan győztük le őket mi, az Arany teknősbanda tagjai. Lehet, hogy helyesnek tűnt ezt elmesélni nekik, de nem volt túl okos döntés, mert az „ellenséges” bandából néhány gyerek megharagudott rám, és a legbarátságosabb módon megvertek. Ez fájt, de így jöttem rá, hogy a mesemondásnak mindig ára van. Az ára ellenére azonban mesemondónak lenni a legjobb munka a világon.
Amikor leültem, hogy papírra vessem az első mesémet, a húszas éveim elején jártam, és a Bolgár Nemzeti Rádiónál dolgoztam. Azóta minden, amit írok, mindig és kizárólag gyerekeknek szóló formában jön ki belőlem. Ez egyfajta rejtély. Nem hiszem, hogy én magam döntöttem így, inkább a maga titkos módján a gyerekeknek való írás választott engem. Ezért meg vagyok győződve arról, hogy egyesek „gyerekkönyv-írónak” születnek. Nem mintha már csecsemőkorom óta tudtam volna, hogy gyermekkönyv-író leszek, de valami kicsit vicces, kicsit szeretetteljes és kicsit ijesztő dolog bennem erre a sorsra választott ki. Ezért szeretem a vicces-szerelmes-ijesztő történeteket, olvasni és mesélni is. Az írás együtt jár az olvasással. A múzsáknak enniük kell valamit, nem igaz?
A természethez való kapcsolódás nagyon fontos a regénybeli Felföldön. Mi inspirálta?
V.F.: A természet rendkívül fontos eleme a regényemnek. Nem véletlenül hívják a Felsőföldről származókat Zöld Uraknak. Itt árulom el, hogy a főszereplőmet Mina Sorbusnak, a nevét Sorbus aucuparia nevű növényről kapta, amely a közönséges madárberkenye. A berkenye gyönyörű, piros gyümölcsökkel rendelkezik, és mind a bolgár, mind az észak-európai hagyományokban legendák keringenek. Azt mondják, hogy varázsereje van, egyrészt, hogy elhozza és fenntartja a szerelmet, másrészt, hogy bátorságot, növekedést és szellemi erőt ad annak, aki berkenyét ültet, vagy annak, aki a gyümölcseit gyógyszerként használja. Minden karakternév így született, a növények gyógyító, mitikus és mágikus tulajdonságaihoz kapcsolódik.
A zene és a hangszerek fontosak a regényben, és a te életedben is. Játszol valami hangszeren? Milyen zenét kedvelsz?
V.F.: Igen, a zene nagyon fontos az én életemben is. Ahogy a szereplőim, magam is szeretek énekelni, és a Mináról szóló könyvek kapcsán egész sor kalandom van, ami a zenéhez kapcsolódik. A bulgáriai Dobrics városából származom. Gyermekkoromban a dobricsi gyermekkórusban énekeltem. A kórusunk egyike volt a négynek, amely akkoriban külföldön képviselte hazánkat. Így hát a kórussal az év egy nyári hónapjára elmentünk egy gyermektáborba, amelynek az épülete közvetlenül a Palota kerítése mellett volt Balcsikban (a Fekete-tenger partján). A Palota akkor már évek óta zárva volt, titokzatosan, fűvel benőve állt. Titokban, ahogy Mina is teszi, a kerítésen lévő lyukakon keresztül beszöktem. Sétáltam és álmodoztam. És a tábor nem csak nyaralás volt! Nem… Minden nap volt ének-, szolfézs-, zongorapróba. Nagyszerű időszak volt, és ez ihlette a könyvben a „Hét Múzsa” tehetséges gyerekeknek szóló iskolát. Évekkel később férjemmel, Dr. Vassilis Flambourarisszal sétáltunk a palota kertjében, és megláttunk egy nagy, rózsaszín gyíkot. A gyík egy sziklán állt, és mi hárman sokáig néztük egymást. Ezután a könyv varázslatos módon magától megszületett…
A főzés és a közös étkezés sokszor szóba kerül a regényben, és a főzés állítólag ugyanolyan fontos, mint a gyógyítás, vajon a megfelelő hozzávalók összeválogatásáról van szó? Szeretsz főzni? Van saját specialitásod?
V.F.: Igen, nagyon szeretek főzni. Finomakat főzök, és nem úgy, mint a tévés szakácsok, hanem csodálatos, friss, házias ételeket készítek. Bár a Mina-könyvekben nincsenek grammra pontosan megírt receptek, a könyvben szereplő összes étel elkészíthető és nagyon finom. A könyvben olyan gyógynövényeket és fűszereket használtam, amelyeket a népi gyógyászati receptekben és a házi főzésben egyaránt alkalmaznak. A könyvekben a gyógynövények és fűszerek régi, népi nevét, a latin nevét és modern nevét egyaránt használom. Ez a védjegyem sok könyvemben, és itt most egy pizza-receptet fogok nektek adni egy másik könyvemből.
Pizza gombával
Nagyon szeretem a pizzát! Te is? Félelmetes! Itt van, hogyan készítsd el: Először is, szükséged van egy kis finomra őrölt lisztre a tésztához. Másodszor, el kell szaladnod a tanyára két csirketojásért és egy kis sörhabért, de vigyázz, nehogy beleess a söröshordóba. Ha mégis, senki sem tud kihúzni onnan! Vagy tetszeni fog, és örökre a hordóhoz kötve maradsz. Grrr! Annyira szörnyű. Ha már a farmon vagy, nézd meg, hogy tudsz-e tejet csórni a tehenektől.
Keverd össze a sörhabot a tejjel. Add hozzá a tojást, a lisztet, egy kis sót és mézet. Keverd jól össze, és önts bele három teáskanálnyi felmelegített vajat. Aztán jöhet a dagasztás! Csinálhatod a lábaddal is, de ügyelj rá, hogy tisztára mosd. Amikor a tészta már nem ragad, hanem rugalmas, szórj rá még egy kis lisztet, és hagyd a tűzhely mellett kelni két három órát. Ha elkészült, oszd golyókra, és egy sodrófával lapítsd ki mindegyik golyót kör alakúra. Erre való a sodrófa – nem arra, hogy a kisöcsédet kergesd vele. Szóval… Szedj össze néhány gombát. Ha az orrod még mindig nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik ehető és melyik mérgező, ne menj a közelébe egyiknek sem. Kérd meg anyut, hogy vegye meg őket a tölgyfa alatti Esőboltban.
égül tegyen egy kis paradicsomszószt, az összes gombát (minél több, annál finomabb) és sok reszelt sajtot a nyers tészta minden egyes körére. Ha van sajtod, mint nekem, m-m-m-m… Ha nincs, gyere és szerezz belőle! Óvatosan szórj rá egy kis sót, oreganót és borsot, majd dobd be a pizzákat a sütőbe. Jó étvágyat!”
Mit csinálsz, amikor nem írsz? Mi a hobbid?
V.F.: Mina imád olvasni, és ha megkérdezed, igazából csak hasra feküdni szeretne, egy könyvvel a kezében, végül mégis hihetetlen kalandokba kell belevágnia. Hmmm… azt hiszem, hobbiválasztásban ő és én nagyon hasonlítunk egymásra.
Köszönjük a válaszokat.
