Emlékszel az első történetre, amit olvastál és írtál?
I. N.: Arra nem, hogy mit olvastam először, nem is emlékszem azokra az időkre, amikor nem tudtam olvasni. Nem számítva a lapozgatós képeskönyveket, Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című regényét olvastam el rengetegszer, mert mindig új rétegeket fedeztem fel benne. Ez a könyv örökké nagyon kedves lesz nekem. Az első történetet biztosan iskolában írtam. Nagyszerű tanárunk volt, aki bátorított minket, hogy fejezzük ki magunkat, akár énekléssel, színészkedéssel, akár írásban. Az ilyesmi pótolhatatlan egy gyerek életében, tisztelet jár az összes tanárnak, mert hihetetlenül fontos munkát végeznek.
Honnan jött az inspiráció a Zöldanyó ajándékai című regényedhez?
I. N.: Nagyon sokféle inspiráció ért. Mivel ez az első regényem, az írásakor nagyon sok minden kavargott bennem, minden történet, amit valaha hallottam vagy olvastam, ebben tört utat magának kifelé. A legfontosabb inspirációt azonban a szerb népi történetek jelentették, amelyeket a nagyszüleim meséltek nekem. Ezért is örülök annyira, hogy a magyar olvasók a kezükbe vehetik Zöldanyó meséit, mert így bepillantást nyernek a szerb mítoszokba és legendákba.
A másik nagy inspirációt az jelentette, hogy milyen volt az élet amikor a szüleim és a nagyszüleim felnőttek, és milyen, amikor én voltam gyerek. Az egész világ, a gyerekkor olyan sokat és és gyorsan változott az elmúlt ötven évben, amire még nem volt példa az emberiség történetében. Jó visszaemlékezni azokra az időkre, amikor minden más volt.
Mit kérnél egy pirinyótól, ha találkoznál eggyel?
I. N.: Ezt nem tudom. Kiskorom óta hallgatom a meséket emberekről, akiknek dzsinnek vagy tündérek teljesítették a kívánságaikat. A legtöbb történetben a kívánság visszaütött, és a kívánságkérő nagyobb bajba került, mint amilyenben volt. Ezért az egész gyerekkoromat, sőt az életemet azzal töltöttem, hogy kitaláljam a tökéletes kívánságot, de még mindig nem tudom, mi lehetne az.
A találós kérdések nagyon fontosak a Zöldanyó ajándékaiban. Tudsz mondani egy jellegzetesen szerb találós kérdést, amit gyerekkorodban hallottál?
I. N.: Persze, imádom a találós kérdéseket! Egy iskola, amiben sok tanonc van, de nincs se ajtó, se ablak, semi semmi ilyesmi. Mi az? (Görögdinnye, és a magok a tanoncok)
Mit csinálsz, amikor nem írsz? Vannak hobbijaid?
I. N.: Először is rengeteget olvasok. Ez a legkönnyebb és leggyorsabb mód, hogy különböző helyekre vagy különböző emberek fejébe jussak. Ezen kívül szeretek hegyet mászni, kirándulni, gombát szedni. Az erdő élettel tölt meg, és ha éppen nem is gondolok az írásra, új ötletek és megoldások ugranak be.
Köszönjük az interjút.
Ivana Nešić Zöldanyó ajándékai című regénye kedvezményesen kapható a webáruházban.