2023. július 18 és 22 között zajlott Avilésben a Celsius 232 fesztivál, amely Spanyolország legnagyobb science fictionnek, fantasy-nak és horrornak szentelt eseménye. Öt napra felbolydul ennek az asztúriai kisvárosnak az élete: írók, olvasók, cosplayerek özönlik el az óváros tereit és utcáit. Idén nyáron a Főnix Könyvműhely Kiadó egyik szerzője, Szélesi Sándor és Vancsó Éva szerkesztő részt vettek a fesztiválon, és beszámolnak az élményeikről.
A Celsius 232 fesztivált több mint tíz éve rendezik meg minden évben Spanyolország északi részén, a hegyes-dombos Asztúria tartományban található Avilésben. Az elnevezése Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényére utal, amelyben ez a hőmérséklet a könyvek gyulladáspontja. Avilésben azonban nem elégetik a könyveket, hanem ünneplik. A program rendkívül sokszínű, rengeteg spanyol és más nemzetiségű szerző van a vendégek között, akik előadásokat tartanak, dedikálnak, vagy csak örömmel vegyülnek el az olvasók között. A fesztivál így lehetőséget jelent találkozni és beszélgetni olyan szerzőkkel, akiknek a műveit ismerjük, megjelentek magyarul a Főnix Könyvműhely vagy más kiadó égisze alatt, de eddig elérhetetlenül távolinak tűntek.
Mivel a szervezők fesztivál első napját helyi asztúr irodalomnak szentelték (spanyolul), csak körbesétáltunk a rendezvény helyszínéül szolgáló téren, és ismerkedtünk a spanyol fantasztikus irodalom sokszínűségével. A fesztivál központját tizenöt-tizenhat kiadói pavilon alkotja, és egy hatalmas sátor, ahol a könyvek mellett festmények, ajándéktárgyak is vásárolhatók, illetve a kispódiumos előadások helyszínéül szolgál. Lenyűgözve és kissé irigykedve állapítottuk meg, hogy Spanyolországban milyen sokan adnak ki fantasztikus irodalmat, s hogy mennyi spanyol szerző van. Rengeteg szubzsáner, (weird, horror, steampunk vagy a poszthumanista sci-fi) képviselteti magát a könyvek közt.
A program rettentő sűrű és impozáns volt. A fesztivál hat napja során olyan Magyarországon is ismert és szeretett írók léptek színpadra, mint Jo Walton, Bridget Collins, Lavie Tidhar, Ian McDonald, Jose Antonio Cortina vagy a sci-fi legenda Joe Haldemann és a fantasy-sztáríró, Joe Abercrombie. Ám mellettük akadtak olyan nevek is, akik itthon még méltatlanul ismeretlenek, mint a Zen Cho, az Angliában élő malajziai írónő, akinek a Spirits Abroad című novelláskötetéből egy történet elolvasására még spanyolul is vállalkoztunk.
A vendégek között szerepeltek olyan alkotók is, akiket külön öröm személyesen volt találkozni, mert a nevüket a Főnix Könyvműhely Kiadó ismertette meg a magyar közönséggel. P. Djélí Clark a fesztivál sztárvendégeként érkezett Avilésbe, az előadására megtelt a város kultúrházának nagyterme. Az amerikai író az egyórás beszélgetés során mesélt arról, honnan ered az érdeklődése a fantasy iránt. Úgy fogalmazott: „mindig szerettem fantasy-t, de az nem mindig szeretett engem”. Tizenévesen az USA déli államában hiába keresett hozzá hasonló szereplőket az olvasott regényekben, ám nem talált, de ez szerencsére nem vette el a kedvét teljesen a zsánertől. A kérdésre, hogy kik inspirálták, Madeleine L’Engle Időcsavar című regényét nevezte meg, és olyan klasszikusokat, mint C. S. Lewis, J. R. R. Tolkien, Frank Herbert vagy Ursula K. LeGuin – neki elsőként a Szigetvilág regényei –, de hozzátette, hogy a maga útját szereti járni. Így jött az A Dead Djinn in Cairo ötlete: milyen lehet összekeverni a mágiát, a steampunk elemeket és egy alternatív, 20. század eleji Egyiptomot? Végül ez a sajátos keverék annyira bevált, hogy írt még egy kisregény, A 015-ös villamos kísértetét, majd egy nagyregényt is, a Dzsinnek urát ebben a világban. A kérdésre, hogy tervez-e még regényt ebben a különös díszletben, Clark nemmel válaszolt, majd hallva a közönség felhördülését, mosolyogva hozzátette, hogy még átgondolja. A beszélgetést követően a dedikáláshoz több százan álltak sorba, jelezve, hogy Djéli Clark mennyire népszerű Spanyolországban is.
A következő napot Sofía Rhei spanyol írónővel kezdtük, akit a Főnix Kiadó olvasói gyerekkönyvíróként ismernek, mert Az ifjú Moriarty kalandjai: A dodó rejtélye című regénye öt éve jelent meg. Sofía Rhei a fesztiválon új oldaláról mutatkozott be: beismerte, hogy Szélesi Sándorhoz hasonlóan „zsánerszédelgő”, mert egyaránt ír gyerekkönyvet, utópiát, klasszikus sci-fit és weird, akár steampunk szövegeket, mikor mihez van kedve. Sőt előadásokat is tart, ahogy most a fesztiválon a weird irodalom történetéről és jellemzőiről. Ezek után már kevésbé meglepő, hogy Sofía augusztusban magyarul megjelenő fiatal olvasóknak szóló regénye, a Krippik – A világ legfurcsább szemüvege meghökkentő, vicces és furcsa egyszerre.
A fesztivál utolsó napjának legjobban várt vendége Kiran Millwood Hargrave angol költő és gyerekkönyvíró volt. A beszélgetés során mesélt arról, hogy lett költőből gyerekkönyv szerző, illetve miben más és nehéz fiatal közönségnek írni. Amikor a beszélgetés után személyesen megkerestük, hogy a Tinta és Csillagfény című regényének a magyar kiadója vagyunk, a nyakunkba borult, adott két puszit, és azt üzente az magyar olvasóknak, hogy ölel mindenkit. A kedvessége hallatán alig mertük bevallani, hogy nem hoztunk könyvet dedikálni, mert nem volt rá lehetőségünk.
Amikor épp nem egy előadást hallgattunk, vagy fényképeztünk, bőven volt lehetőség kötetlenül beszélgetni. Miután Ian Watson Ctutulhu-s botjával szétkergette az esőfelhőket a város felett, egy könnyed spanyol sör fölött Budapestről áradozott. De épp úgy lehetett inni egy kávét Lavie Tidharral Délkelet-Ázsiáról sztorizgatva, megebédelni Ian McDonalddel, miközben az összeesküvés elméletekről tréfálkozunk, mint fagyizni és a macskákról beszélgetni a nyolcvan esztendős Joe Haldemannal és a feleségével.
Az ilyen és ehhez hasonló találkozások tesznek egy fesztivált nagyszerű élménnyé, és erősítenek meg a meggyőződésben, hogy a sci-fiben/fantasy irodalomban van valami különleges, miután így össze tud hozni azonos érdeklődésű, de különböző korú és habitusú embereket.