Michael J. Martinez közel húsz évig dolgozott hivatalos íróként, újságíróként, míg eljutott odáig, hogy nem mások történetét írja meg, hanem a sajátjait. Az első regénye, A Daedalus-incidens 2013-ban jelent meg egy különleges hangulatú science-fiction-fantasy trilógia első köteteként. A későbbi regényeiben és rövidebb írásaiban kísérletezett más zsánerekkel is, úgy mint a lovecrafti horror vagy a klasszikus kémregény. Szabadidejében utazik, vagy ha a helyzet úgy hozza, sört főz otthon.
Michael Martinezzel a Főnix Astra sorozatban megjelent Dadealus-trilógia kapcsán beszélgettünk.
A Daedalus- sorozatban mindent megtalálni: tudományt, alkímiát, űrbeli utazásra alkalmas léghajókat… hogy jutott eszedbe ilyen merészen összekeverni a science fictiont és a fantasyt?
MM.: Úgy gondolom, a legjobb történetekben van valami váratlan, az olyasmi, amit minden jó könyvtől elvárok. Őszintén szólva a science-fictiont és fantasyt nem tartom összeegyeztethetetlennek, mert mindkettő az emberi természetet mutatja meg fantasztikus keretek között. Csak míg a sci-fi (általában) ezt a jövőbe helyezi, a fantasy környezet inkább a történelmi múltat idézi fel. De végeredményben azért vannak űrutazásra képes léghajók a sorozatban, mert úgy gondoltam, hogy ez menő. És ez fontos szempont volt a regény többi részleténél is.
Mit találsz olyan vonzónak Napóleon korában? Melyik dimenziót látogatnád meg inkább, a 22. századi Marsot vagy a 19. századi Merkúrt?
MM.: A napóleoni kor konfliktusai az első igazán globális háborúk voltak – vagy legalábbis nagyon közel álltak a globálishoz. Ezeket az egyszerűbb eszközökkel vívott háborúkat gyakran romanticizáljuk, amikor szembe állítjuk az igazán modern háborús módszerekkel, amit a nagylétszámú tüzérség jelent. Ez még nem az ötven évvel későbbi amerikai polgárháború mészárlása, de már majdnem. Számomra ennek a két korszaknak, kétfajta hadviselésnek a szembeállítása volt érdekes. Mindazonáltal biztos, hogy inkább a 22. századi Marsot látogatnám meg.
Hogyan befolyásolja ez a COVID-19 és ez a járvány sújtotta év az életed és az írói munkád, a témaválasztást?
MM.: Ez egy nagyon furcsa év. Van egy rendes állásom is az írás mellett, és tudtam végig otthonról dolgozni, ami jó dolog. Viszont így sokkal kevesebbet tudtam írni, mint szerettem volna, leginkább azért, mert túl sok minden miatt kellett aggódni, és egy térben tölteni huszonvalahány órát egy nap. Ennek ellenére dolgozom egy új történelmi regényen, emiatt nagyon izgatott vagyok. A témát még a COVID-19 előtt választottam, és sikerült eljutni januárban Angliába, hogy végezzek némi előzetes, elmélyült kutatómunkát, mielőtt lezárták volna a világot. Remélhetőleg erről a könyvről többet is megoszthatok rövidesen. Ezen kívül csatlakoztam a Worldbuilders kezdeményezés igazgatótanácsához, ez egy fantasztikus jótékonysági szervezet, amelynek a célja, hogy összehozza a sci-fi és fantasy rajongókat, hogy együtt tegyenek valami jót a világban. Leginkább eseményeket és adománygyűjtő akciókat szervezünk, amelyeken keresztül az olyan emberek, mint mi, geekek, könyvbolondok, gamerek stb. támogatni tudunk rászorulókat. Szóval ez nagyon pozitív.
Michael J. Martinez Daedalus-trilógiája most akciósan vásárolható meg a kiadó webáruházában.
A weboldaladon azt írod, szereted a sört, sőt főzöl is otthon. Milyen sört kedvelsz?
MM.: Be kell vallanom, egy ideje nem főztem sört. Szerencsére azért elég jó söröket lehet kapni itt, Kaliforniában. Mindenféle sörtípusból vannak kedvenceim, leginkább a belga típusú söröket kedvelem és az erősebb cidereket. A teljesség igénye nélkül néhány kedvenc: Fat Tire Amber Ale, Brooklyn Pilsner, Magic Hat #9, Samuel Smith’s Nut Brown Ale, Dogfish Head 60 Minute IPA, Westmalle Dubble, illetve szezonális őszi különlegességként a Dogfish Head Punkin Ale, ami egy sütőtökös sör.
Min dolgozol most? Milyen regényre lehet legközelebb számítani tőled?
MM.: Ahogy mondtam, egy történelmi regényt írok, ami se nem fantasy, se nem sci-fi. Rászoktam, hogy úgy nevezem: spekulatív történelem, mert próbálom kipótolni, amit nem tudunk egy bizonyos legendás személyről, aki talán létezett, talán nem. Ha létezett is, mi csinált valójában? Milyen volt az ő világa igazából, ha elvesszük a legendák sallangját, a mágusokat és varázskardokat? Ez nagyon izgalmas gondolat, és nagyszerű így újramesélni egy fantasy történetet, de ezúttal a valós történelmi események alapján.
Milyen könyveket tartasz az éjjeliszekrényeden? Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással az utóbbi időben?
MM.: Most épp a nagyszerű Anthony Bourdain A konyhafőnök vallomásai című könyvét olvasom. Mindig is azt gondoltam, hogy neki van a világon az egyik legjobb munkája, csak utazgat, ételeken és beszélgetéseken keresztül ismer meg más kultúrákat. Ez a könyve arról az időszakról szól, amikor New York-i konyhákban dolgozott. Íróként különösen érdekesnek találom, ahogy az egyedi hangja átszűrődik a lapokon. Van egy sajátos és lebilincselő stílusa, és úgy mondja el a történetét, mintha szereplő lenne egy regényben. Azt gondolom, minden létező írónak érdemes lenne olvasnia a könyvét.
Köszönjük a beszélgetést.