Miután a Főnix Kiadó az elmúlt években két finn regényt is elhozott az olvasóknak, Mervi Heikkilä Rőt-patak című kalandtörténetét és J. S. Meresmaa: Csókamesterét, március végén-április elején a Goethe Institute-nak és a Culture Moves Europe programnak köszönhetően két hetet Finnországban töltöttünk. Az út célja az volt, hogy megismerjük a finn gyerek- és ifjúsági fantasztikus irodalmat, a szerzőket, kiadókat, jellemző történeteket és ezzel közelebb hozzuk egymáshoz a kultúrákat.
Finnországban a fiataloknak szóló irodalom különösen nagy jelentőséggel bír. 2023-ban 1322 olyan könyv jelent meg, amely a 4-18 éves korosztálynak szólt. Ebből a hatalmas felhozatalból a gyerekkönyvek (8-13 évesek) a legnépszerűbbek, de a YA könyvek sem maradnak le sokkal. Azt is izgalmas volt megnézni, hogy egy másik országban mik tartoznak a divatos témák közé.
A finn irodalomnak ebben az ágában a leggyakrabban az életkori változások, a barátság és az önazonosság keresése, a negatív érzelmek feldolgozása, az időutazás, a sokféleség elfogadása, a környezetvédelem és a néphagyományok jelennek meg. Ugyanakkor magyar szemmel szokatlan, vagy furcsán komolynak tűnő témák is felbukkannak. Találkoztunk naplóregénnyel egy leukémiás testvérrel élő kislányról (Petra Lillsund Botéus: Mitt idiotiska liv), de láttunk személyes hangvételű képregényt egy fiatal alkoholistáról (Emilia Laatikainen: Ei ois susta uskonu).
A másik szokatlan eleme a finnországi irodalomnak, hogy népszerűek a gyerekeknek szóló, az ő szintükön rémisztő horrortörténetek. Szellemek, boszorkányok, szörnyek simán beleférnek a fiatalabbaknak szóló könyvekbe. Marko Hautala pszichológiai horrorregények szerzője, akit a finn Stephen Kingnek tartanak. Ő a gyerekkönyveibe is horror elemeket csempész: a Lauri Luu és az olvasókutyája sorozatában a blökit megszállja valami démon illetve egy egyiptomi múmiát ébresztenek fel. Ezek a Haamu kiadónál jelennek meg, amely azzal reklámozza magát, hogy rémisztő történeteket publikál felnőtteknek, fiatal felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.
Finnországban a humor is rejtegetett sajátosságokat. A gyerekeknek szóló könyveknek fontos eleme, hogy viccesek, szórakoztatóak legyenek. Ezen belül Japánon kívül csak Finnországban népszerű a Butt Detective című sorozat, amelyhez sajátos humor szükséges. A főszereplő legfontosabb jellemzője ugyanis, hogy fenékformájú arca van és szellenteni is szokott vele.
A YA fantasztikus történetek között természetesen népszerűek a romantikus és klasszikus változatok. Finn sajátosság, hogy a természetnek, a fáknak különösen nagy jelentősége van, ami nem csoda egy országban, amelynek 66%-át erdő borítója. Meghökkentő érdekesség még, hogy míg általában a YA disztópiák a népszerűek, mint az Éhezők viadala, Finnországban az utópia, a pozitív jövőkép is gyakori, sőt létezik olyan alzsáner, amit hope-punknak, vagyis remény-punknak neveznek. Siiri Enoranta ennek a reményteli irányzatnak a képviselője, A Világ Lányai című regénye egy merész utópia, ahol az emberek egyenlők, a természet gyógyul, és a kapitalizmus összeomlott.
A könyvek sokszínűsége mellett öröm volt látni, hogy a gyerek és ifjúsági irodalom mögött komoly szakmai munka is van. Létezik Finn Gyermekirodalmi Intézet, amelynek feladata a gyermek- és ifjúsági irodalom finn helyzetének megerősítése. Az intézetnek különleges könyvtára van, ahol az összes korosztálynak szólnak könyvek, és megtalálható a témába vágó szakirodalom. Különlegességeket is őriznek, például képeskönyvek eredeti illusztrációit. Az intézet együttműködik finn és nemzetközi szakmai hálózatokkal, médiapartnerekkel és oktatási intézményekkel, rendezvényeket, szemináriumokat és kiállításokat szervez. Emellett rendszeresen kiadja Onnimanni című gyermekirodalmi folyóiratot, amely hírekkel, jelenségekkel, szakmai szereplőkkel foglalkozik, valamint bemutatja a legfrissebb gyermek- és ifjúsági könyveket.
Az utazás eredménye a tervek szerint szorosabb együttműködés lesz a finn alkotókkal, hogy minél többet megismertethessünk a műveik közül magyarul is.
Ez a projekt az Európai Unió pénzügyi támogatásával készült. Az itt kifejtett vélemények nem tekinthetők az Európai Unió hivatalos álláspontjának.