J. S. Meresmaa, A Csókamester című című ifjúsági steampunk regény szerzője a 28. Budapesti Könyvfesztiválon a Főnix Könyvműhely Kiadó vendége lesz. Szeptember 28-án pénteken 14 órától arról tart előadást arról, hogy a kalandokat nem mindig messzi, távoli helyeken kell keresni. Ezután a kiadó standjánál (B47) dedikálja könyvét.  Addig is ismerkedjünk meg vele kicsivel jobban!

Emlékszel mi volt az első történet, amit írtál?

J. S.: Érdekes módon, bár világ életemben meséltem történeteket, leírni csak felnőttként kezdtem őket. Előtte pár iskolai dolgozatot írtam mindössze, emlékszem például, hogy tíz-tizenegy évesen írtam egy mesét egy sárkányról, meg egy másik, csavaros thriller-szerű történetet kutyákról.

A Csókamester című regény egy alteratív, fura, steampunk Tampere városban játszódik. Mit szeretsz a steampunkban és a weird irodalomban?

J. S.: Óh, nagyon sok mindent! Az első és legfontosabb, hogy fantasy írónak tartom magam, viszont mindig izgatott a történelem, a különös és csodás események, találmányok, és a steampunkban ez mind benne van. De írok mindenféle fantasztikus történetet, urban fantasyt, vámpíros vagy sci-fi horror novellákat is.

Az Csókamester című regényben szereplő urzénoknak sajátos elképzelése van a lélekről. Te hogyan gondolkozol erről?

J. S.: Lenyűgözőnek tartom, ahogy a különböző országokban és korokban mi, emberek hogyan gondolkozunk a világról és a helyünkről benne. A finnek régen tényleg abban hittek, hogy a léleknek három része van, és például az egyik el tudja hagyni a testet, amikor alszunk, és baj van, ha nem talál vissza. A Csókamesterben ezt az elképzelést alakítottam át egy kicsit. Személy szerint erősen kötődöm az állatokhoz, kicsikhez és nagyokhoz egyaránt, és igyekszem, hogy a lehető legjobban kijöjjünk egymással. Azt gondolom, hogy mi emberek sokáig nagyon rosszul bántunk az állatokkal, és remélem ez a jövőben már nem lesz így.

Mivel töltöd a szabad idődet, amikor éppen nem írsz?

J. S.: Nagyon sok időt töltök a tengerimalacaimmal, szeretek hosszú sétákat tenni az erdőben, és olyan miniatűr dolgokat építeni, mint a dioráma, és vezetek egy naplót.

Köszönjük.

Nagyon szorosan kötődöm az állatokhoz – Villáminterjú J. S. Meresmaa-val