Tracy Townsend amerikai fantasy író, és kreatív írás tanár. Már gyerekként rengeteget olvasott, gyakorlatilag mindent, ami a keze ügyébe került, és füzeteket írt tele egy saját James Bondról, vagy elfekről szóló, esetleg Roger Zelazny Amber-világában játszódó történetekkel, amelyeket ma már fanfictionnek neveznek. Amikor a továbbtanulásról kellett döntenie, rádöbbent, hogy soha semmit más nem vett komolyan, csak az írást, így kreatív írásból és retorikából szerzett diplomát. Ezután dolgozott harcművészet-oktatóként, akcentus-tanárként és szállított ételt fáradt és éhes videójátékosoknak. Jelenleg az Illinois-i Matematikai és Természettudományi Akadémián, egy elit bentlakásos iskolában tanít kreatív írást, science fictiont és fantasyt. Emellett a Luna Station Quarterly nevű, kifejezetten nők írásait gyűjtő oldalon van egy rovata a sci-fi és fantasy történet- és világépítésről. Az első könyve, amely A sors tolvajai trilógia bevezető kötete, Kilencek címmel jelent meg Amerikában, és 2019-ben magyarul a Főnix Astra sorozatban.
Kövess minket az ASTRA. Fantasztikus irodalom Facebook csoportban!
– Honnan származik a Kilencek című regény alapötlete?
TT: Van egy jelenettöredék, amit még 2009-ben kezdtem el írni. Csak úgy kipattant a fejemből egy helyzet, hogy egy fiatal lánynak, aki súlyos megpróbáltatásokon ment már keresztül, el kell látogatnia egy félelmetes alkimista boltjába. Akkor még nem tudtam, mi történt korábban a lánnyal vagy miért kell odamennie. De előttem volt a kép, ahogy a küszöbön áll majd belép. Persze az, ami odáig vezet, hogy Rowena belép az üzletbe, nagyon megváltozott, ahogy készült a regény. Viszont az első beszélgetés az Alkimista és Rowena között az éveken át tartó átdolgozás után is úgy maradt, ahogy először megírtam.
– Különlegesen keveredik a vallás és a tudomány a regényben. Mi a személyes véleményed vallás és tudomány kapcsolatáról?
TT: Emlékszem, hogy olvastam a katolikus egyház korai történetéről, és hogy mennyi időt és energiát fektettek a szerzetesek abba, hogy katalogizálják az ókori görög és római szövegeket, amelyek többsége természettudományos témájú volt, és lenyűgözött ez a kapcsolat. A tudományos elmék körében általános a feltételezés, hogy a tudomány és a vallás természeténél fogva szemben áll egymással. Pedig az igazság az, hogy a korai tudásmorzsák, amelyekre mi most a tudomány gyökereiként tekintünk, azért létezhetnek ma is, mert keresztény írnokok és tudósok keményen dolgoztak az ősi dokumentumok megőrzéséért. És, bizonyos szempontból, a tudomány is egy vallás. Megvannak a maga hittételei és rituáléi, bár nem így hívjuk őket. Megvannak a maga maradi dolgai. Személyes véleményem szerint vallásnak és tudománynak alapvetően ugyanaz a célja: hogy megtalálja a módját az univerzum megmagyarázásának. Az előbbi egyszerűen csak más, nem teljesen ellenőrizhető válaszokat ad.
Tracy Townsend Kilencek című regénye most akciósan vásárolható meg a kiadó webáruházában.
– A sors tolvajai második kötete, a Zuhanás is megjelent már Amerikában. Mit mondanál róla az olvasóknak, akik az első kötet után kíváncsiak a folytatásra?
TT: Azt hiszem, a Zuhanás kicsit olyan lett, mint A Birodalom visszavág a Star Wars trilógiában. Egy olyan könyv, ahol minden felborul, amit a szereplők eddig biztosan tudni véltek, és a korábbi sikereik is veszélybe kerülnek. A regény emellett kitágítja az első regény világát. Míg a Kilencek egyetlen városban, Cormában játszódik, a Zuhanásban az olvasó jobban megismeri a világ többi részét, illetve tudomány és vallás egységét, amely ilyenre formálta. Többet megtudunk az aigamuxáról és lanyanikról is, mivel egyes fejezetek az ő nézőpontjukban íródtak.
– Nem csak írsz, tanítasz is science fictiont és fantasyt. Miért gondolod, hogy fontos ezekkel a zsánerekkel foglalkozni az iskolákban, írni és olvasni őket?
TT: Amikor az emberek a sci-firől és a fantasyról beszélnek, először az eszképizmus, a menekülés vágya jut eszükbe, főként nehéz időkben. De szerintem az SFF igazi értéke, hogy közelebb visz minket a saját világunk megértéséhez. Amikor hatalomról, tudományról, vallásról, korrupcióról, szeretetről, bizalomról, idegengyűlöletről, családról és árulásról írok a háttéren beszélő faemberekkel és a szemüket a talpukon hordó ogrékkal, valójában görbe tükröt tartok a világunk dolgai elé. Az orosz formalisták írták le, hogy az ismerős a művészet ellensége. Amit könnyű megérteni vagy ismerős, nem kényszerít minket arra, hogy új színben lássuk a dolgokat vagy hogy észrevegyük a világot, ami körülvesz. Szükségünk van a sci-fire és a fantasy-ra, hogy éberek és éles elméjűek maradjunk. Nem képzelhetünk el egy jobb világot, ha nem vizsgáljuk meg előbb egy másik világban a következményeket.
– Hogyan befolyásolta a COVID és az elmúlt járványterhes időszak az életedet és munkádat?
TT: Mint sokan mások, akik próbálnak kreatív munkát végezni, én is zsonglőrködöm, hogy legyen időm a rendes munkámra és a családomra egyaránt. Így, hogy nyolc hónapig karanténban éltünk, ez még nehezebbé vált. A gyerekeim online tanultak, én online tanítottam, a férjem itthonról dolgozott, ez felőrölte az időt, amit írással tölthettem volna. Szóval az őszinte válaszom az, hogy a munkamódszerem sokkal kapkodóbb, ugyanakkor rugalmasabb, mint korábban volt. Viszont nagyon várom a National Novel Writing Month kihívást, amelyen főként amerikai írók vesznek részt, de más is megteheti. A lényeg, hogy ötvenezer szóban meg kell írni a regény első változatát november 30-ig. Így született a Kilencek és a Zuhanás legkorábbi verziója is, szóval úgy gondolom, illő, hogy így kezdjem el a sorozat zárókötetét.
– Melyik fantasztikus könyv volt rád mostanában a legnagyobb hatással?
Ez egy kis csalás, de nagyon szerettem Angus Watson teljes West of West sorozatát, amely a You Die When You Die című regénnyel kezdődik. Ezek a regények újra-gondolják Amerika Kolombusz előtti történetét, ahol vikingek és amerikai őslakos törzsek harcolnak együtt egy vad, mérgező varázshatalom ellen, ami némiképp hasonlít a klímaváltozásra. Ha valakinek tetszett A sors tolvajai, mert bonyolult karakterek és szokatlan szövetségek vannak benne, ez is szórakoztatni fogja.
Köszönjük a beszélgetést.