Sztárek Andrea (1960) színésznő, rendező, író.
„Hivatalosan” színésznő vagyok, akinek papírja erről a – számomra oly kedves – szakmáról van, amit gyakorolok is közel negyven éve. De emellett jó pár éve írogatok. Cikkekkel kezdtem, forgatókönyvek dialóg-írásával folytattam. És egyszer csak „megszületett” az első színdarabom, aztán a második, majd a harmadik – és mind bemutatásra is került egy színházban. Ezek sikere felbátorított mesék írására. És lett egy mese és kettő és három, végül huszonegy. Már csak ahhoz kellett bátorság, hogy kiadót keressek nekik. És találtam. Így megjelent életem első kinyomtatott könyve. Amit én írtam.
Miután mindig vágytam kutyára, amit kislányként nem kaptam meg a szüleimtől, ezért felnőttként hazahoztam életem első kutyáját, ezzel kielégítve a kislányom mindennél erősebb vágyát. Innentől hosszú éveken át éltünk egy, később két kutyával. Mi, a fiú-lány ikerpár gyerekeim és én. A legnagyobb szimbiózisban. Így aztán „kézenfekvő” volt – ugyanis kézzel írok, igen, a XXI. században – hogy a meséim szereplői egy kiskutya és az ő fiú-lány iker gazdijai legyenek. A könyv nem a gyerekeimről szól, de feltétlenül ők ihlették. Ők és a kutyáink.
És ha ihletem nem is mindig volt, van, fantáziám – ami az eredeti szakmámban is elengedhetetlen – mindig volt, van. Tehát használtam, használom. Ha az élet nem is minden területén, de az írásban okvetlenül.
Addig-addig használtam a fantáziámat, mígnem alakot öltött Grizzly, a bölcs kutya és az összes szereplő és karakter. Már csak történetek kellettek nekik. De hát mi végre is van az embernek fantáziája? Hogy könyvet írjon… vagy nem?!
Összesen 1 találat
