Most jelenik meg a Főnix Könyvműhely gondozásában az Ajtók és átjárók című antológia, amelynek a szerkesztője voltál. Először is, mi az a három dolog, amit feltétlenül tudnunk kell Vancsó Éváról?
Három dolog? Nehéz így ennyiben megmondani. Civilben középiskolai tanár vagyok, magyart és médiát tanítok tizenhét-nyolc éveseknek, ami jó dolog, mert fiatalon tartja az embert. Emellett kezdtem el fordítani angol nyelvből, mert az irodalomhoz kapcsolódó, alkotó tevékenység valahogy hiányzott, és azóta huszonvalahány novella és négy regény jelent meg a fordításomban. A fantasztikus irodalmon belül a science fiction a nagy szerelmem, jelenleg az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori iskolájának hallgatója vagyok, a kutatási területem a rendszerváltás utáni magyar tudományos-fantasztikus irodalom, különösen az utópiák. De a doktori megszerzése még sajnos elég messzinek tűnik.
Mit gondoltál az Ajtók és átjárók témáról, amikor megkaptad a felkérést, és mit gondolsz most, hogy már kész a gyűjtemény?
Nagy kihívásnak gondoltam, különösen azért, mert mint mondtam, bár olvasok fantasy-t is, a sci-fi közelebb áll hozzám. Az ajtók és átjárók téma elég tág, az ember először nyilván elkezd kombinálni, hogy mi kapcsolódhat ide, aztán a szerzők megleptek az ötletességükkel… Kezdettől borzasztóan élveztem a munkát, és amiért nagyon hálás vagyok a kiadónak és kötet szerzőinek, hogy remekül lehetett együttműködni velük. Közös érdek vezetett minket, hogy egy szuper novelláskötetet készítsünk, keményen dolgoztunk ezért, és remélem, sikerült is. Az Ajtók és átjárók sokszínű lett, olyan novellák vannak benne, amelyeket akkor is örömmel olvasnék, ha semmi közöm nem lenne a kötethez. És ami talán nagyon nagy szó, meg tudtam kedvelni az urban fantasy-t, amelyről azt hittem, távol áll tőlem.
Ezer szállal kapcsolódsz a fantasztikus irodalomhoz, de ezen felül még írsz is! Hol és mit olvashatunk tőled a közeljövőben?
Hát az írás nekem még nagyon újdonság. Mindig is kacérkodtam vele, gimiben írtam is, de aztán valahogy az egyetem alatt elsikkadt. Pár hónapja kezdtem újra ezzel foglalkozni, amelynek eredményeként a Csempészáru című novellám olvasható az Ad Astra kiadó Távoli kolóniák című antológiájában. Igazság szerint élveztem az írást, most jöttem csak rá, hogy mennyire hiányzott, így remélem, lesz folytatása. Egy ifjúsági fantasy és egy történelmi krimi is motoszkál bennem, de ez még a jövő zenéje.
Évával találkozhattok a könyv dedikálásán a Könyvhéten, a Főnix Könyvműhely pavilonjánál (106).
Az esemény Facebook oldala >>>